Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az utód

2011.01.09
1.fejezet Egy téli napon, ahol a kis hópihék lassan táncolva hullanak le a földre. Mindent elborított a köd. A gyengéd szellők végig suhantak a növények között. Minden csöndes volt. Mintha teljesen kihalt volna az erdő. De talán mégsem volt mindenhol olyan nagy csönd. Az erdő közepén éppen most született egy farkas kölyök, de nem akárkitől. A falkavezér, Tépőfog társától született meg a gyönyörű utód. Az egyetlen mondatuk csak ennyi volt. -A neve, Sólyomszem lesz. Így történt hát Sólyomszem születése. Eltelt pár nap. Sólyomszem látta, ahogy a többiek boldogan eljátszogatnak. Próbáld csatlakozni hozzájuk, de egyszer csak eltüntek a szeme elől. Mindenfelé kereste őket. Keresése közbe meglátott egy pillangót, ami rászállt az orrára, amitől egy nagyot tüsszentett . Majd mikor elakart repülni a pillangó elkezdte üldözni. A pillangó gyorsan repült Sólyomszem pedig csak rajta tartotta a szemét futás közbe. Így mikor hirtelen egy fa előtt fellszált , a kis farkas kölyök neki ütközött egy fának, és szinte annyi hó eset rá, hogy lassan már hóembernek is elmehetett volna. Majd kimászott a hókupacból, és furcsa hangokat hallott. Követte a hangot és egy táborra lelt. Látott egy kis táborzűt féleséget, körülötte öt embert. Kicsit közelebb ment, hogy jobban lássa őket. Viszont nem elég csöndesen. Az emberek azonnal meglátták, és már szedték is elő a fegyverüket. Sólyomszem azonnal elkezdett futni. Olykor – olykor hátranézett, de csak azt látta, ahogy közelednek hozzá üldözői. Elkezdett tanakodni, „Mit tegyünk?”, de nem jutott semmi se az eszébe. Futott tovább eszeveszettül, de éppen rossz helyre. Egy zsákutcába futott ahonnan nem lehetett semerre se menekülni. Sarokba szorították a vadászok, a kis kölyök meg csak vacogott a félelemtől. ________________________________________________________________________________________________________ 2.fejezet A vadászok egyre jobban közeledtek hozzá, a kis farkas pedig elkezdett üvölteni a félelemtől. Mikor a vadászok éppen lőni készültek, mögöttük morgást hallottak. Megfordultak és legalább tíz farkas volt ott! A vadászok ilyettükben eldobták fegyverüket és hátrálni kezdtek. Sólyomszem pedig odafutott a farkasokhoz, majd el is mentek mindannyian. Az emberek megnyugodtak, hisz rosszabb is történhetett volna velük. A farkasok visszamentek a falkához. Az anyuka már rohant is oda a gyermekéhez. -Hogy kerülhettél ekkora bajba! Nem meg mondtam, hogy ne csatangolj el a falkától? Nos, legalább semmi baj nem történt. De ilyet többet nem csinálsz! És úgy is lett. Nem csinált semmit. Folyamatosan figyelték, nehogy megint bajba kerüljön. Egy nap mikor már kicsit idősebb és érettebb volt, hallott egy rémtörténetet, hogy valami van fent a hegyekben. Valami nagyon különös, mert ami egyszer felmegy, az nem jön vissza. Ez történt a falka egyik fontos tagjával is. Azt is hallotta merre kell mennie. „Ki az erdőből, át az emberek városán, majd onnan nem messze már látható is lesz a hegy!”. Elhatározta, hogy bármi áron, de megmenti falkatársát! Át is futott barátjához, Holdfényhez, hogy közölje vele a hírt és, hogy csatlakozik-e. Megtetszett neki ez a kis kaland, tehát beleegyezett. Mindent megterveztek, majd elmentek aludni, hogy másnap nagy energiával indulhassanak el. Az nap viszont, furcsa álma volt Sólyomszemnek. Az álmában Holdfényt elkapták. Majd hirtelen felébrett, ekkor már reggel volt. Nem engedhette, hogy eljöjjön vele barátja, hiszen ki tudja, lehet tényleg megtőrténhet. Át is futott és elmesélte neki. -Nem szabad eljönnöd! Nem lehet tudni, mivan ha ez lesz? – aggódva nézett. -Nem lesz baj, ez csak egy álom volt. Induljunk inkább. – Majd magabiztosan elindult. „Ebből nem sülhet ki semmi jó se” gondolta magában. Követte, és neki vágtak egy kalandnak. ________________________________________________________________________________________________________ 3.fejezet E szép napon minden olyan nyugalmas, nem esik a hó, nincs nagy hideg. Ilyenkor minden állat előbujik és élvezi a kellemes időjárást. Majd mikor éjszaka lesz minden állat visszatér lakhelyéhez, és kipiheni a nap fáradalmait. De nem mindenki! A mi két farkasunk nagy izgalommal menekülnek a felébresztett medvék elől. A farkasok is tudnak ám ravaszak lenni. A két farkas elvált egy nagy fa előtt, az egyik balra a másik jobbra ment, az egyik medve viszont későn vette észre, neki is ütközött a fának szépen. Háromból maradt még kettő! A farkasaink futottak tovább két felé, ám a tervüknek a végéig még nem értek! Találkoztak egyszer majd tovább mentek ketten, a két medve pedig ütközött egyet. A két farkas pedig futott tovább, hogy tisztes távolságba legyen a medvéktől, majd már ki is értek az erdőből. Ám ekkor már fáradtak voltak, jó lett volna lepihenni valahol. Majd találtak is egy kis helyet maguknak, és el is aludtak rögtön. Másnap valami nagy zajra ébredtek. Sólyomszem felébredt azonnal és körülnéz honnan jön ez a nagy zaj. Amint meglátja szól máris Holdénynek. -Holdfény! Ébredj! Emberek jönnek errefelé! -Ne még két percet... mi? Emberek? Akkor menjünk valami biztonságosabb helyre! Meg is bújtak egy nagy szikla mögül, és nézték hogyan és merre vándorolnak el. majd mikor elmentek kerestek valami élelmet. Találtak is egy szarvast. Sólyomszem elbújt az előtte álló fa mögött, Holdfény pedig hátulról megközelítette. Mikor Sólyomszem előugrott, a szarvas nem tudott ám menekülni, hiszen mögötte is ott állt egy, már biztosra tudta, hogy itt a vég, így inkább hagyta magát, a farkasok étvágyát ezzel kielégítette. Mentek tovább és már észre is vették az emberek városát. Nem tudták kikerülni, mert a város két hegy között volt. Így kénytelenek voltak a városon keresztül menni. Lassan lopakodva a házak mellett mentek el. Már ekkor tudták, ha észreveszik őket, végük van. Majd mikor már a város felén túljutottak, éppen eléjük esett egy labda , és egy kutya jött érte. A kutya megrémült és már futott is vissza gazdájához, riasztani mi történt. -Sietnünk kell! – rémült meg Sólyomszem. Hirtelen nagy zaj hallatszott és kilehetett belőle venni mit mondanak: „ Kapjuk el a farkasokat!”. Futott a két farkas csak nem jó helyre. Egy zsákutcába vezetett az út. Sólyomszem időben elbújt még, de sajnos Holdfény nem. Észervették az emberek. Morgott egyet, de nem segített az emberek szőrnyű tekintetükkel közeledtek Holdfényhez. Ekkor Sólyomszemnek eszébe jutott, hogy egyszer vele is történt ilyen, ígyhát előugrott és elkezdett hangosan rámorogni az emberekre. Az emberek egy kicsit már megrémültek de ez sem segített sokat. Holdfény gyorsan elrohant miközbe az emberek Sólyomszemmel foglalkoztak. Majd mikor már minden csöndesebb lett egy kicsit, elkezdte keresni barátját. Meg is találta a vadászok háza mellett egy ketrecben. Nem tudta mit tegyen, hogyan szabadítsa ki barátját? Így hát tanakodott sokáig. ________________________________________________________________________________________________________ 4.fejezet Eljött az este. Minden lecsendesedett. Holdfény pedig már tudta mit kell tennie. Elcsalja az őrt valamivel, közbe pedig ki szabadítja barátját. Hozott egy követ és eldobta messzire, a ház tulaja pedig futott is arra fele. Sólyomszemhez odament egy bottal és próbálta kiszabadítani a társát. De nem ment. Közbe pedig visszajött az őr, de akkor Holdfény már elbújt. Mikor a vadász elaludt, odament a kulcsokért. Óvatosan leszedte, és beletette a zárba a kulcsot. Óvatosan kinyitotta, nehogy felébredjen, és már szaladtak is tova jó messzire. Túljutottak végre a városon is, és előttük állt a nagy hegy. Mielőtt felmentek volna találkoztak útközben egy farkassal. -Ti meg mit kerestek itt, ahol a farkas se jár? -Hallottunk egy történetet, miszerint egy farkas társunk fogságba esett. -És kitől hallottátok? -A nevét nem tudom, de letudom írni, hogy nézett ki. Barna és nagy bundája volt, fekete szemei, és elég furcsán szokott nevetni. -Várjunk csak!- megrémülve mondta az idegen farkas.- Csak nem Tépőfog utódja vagy! -De igen! -Akkor azonnal visszakell fordulnotok! -De miért? Felkell mennünk a hegyre, hogy kiszabadítsuk társunkat. -De az a társ nem létezik! Akitől ti a történetet hallottátok az Pokolfarkas! -És? -Nem és, hanem ő lett volna a falkavezér, csak az apád lett végül, ő pedig meghibbant, és leakarja mészárólni a falkátokat! -Egyedül? -Nem. Az emberekkel megy ugyanis azóta velük barátkozik. -Akkor nagy baj van!- Riadt meg Sólyomszem -Miért lenne baj?-kérdezi Holdfény. -Nem emlékszel? Amikor kiértünk az erdőből, emberek mentek az erdőbe! Biztos vadászok voltak! Sietnünk kell vissza! Rohantak vissza a falkájuk felé az idegennel, és olyan gyorsan futottak, hogy semmi se kaphatta volna el őket! Mindegyik szeme lángolt a dühtől, egyben féltek is mi történhetett. Útközben viszont mögülük jött egy tapasztalt vadász ráadásul járművel. Meg is lőtte az idegent és gyorsan megálltak a többiek is. Odafutottak hozzá, és vonszolták magukkal egy kis barlangba. Így kénytelen volt a vadász lemászni a járművéről. Bement az ember is a barlangba ám rosszul tette, ugyanis a két farkas rá is ugrott és a ruhát is letépték róla! A vadásznak szerencséje volt, időben eltudott menekülni. A farkasok pedig nézték egyik társukat. A kocsijuk annyira sietett, hogy midnen kiesett belőle. Ott volt egy orvosos doboz is. Kinyitották, és volt benne ködszer. Bekötötték nehezen, és ott vártak mellette, hiszen nem hagyhatják úgy ott. És ott vártak másnapig. ________________________________________________________________________________________________________ 5.fejezet Reggel lett. Minden ébredezett. Ekkor már viszont a három farkas már rég elindult. Már a falka területén jártak, és nem volt szép látvány. Sajnos mindenhol farkas tetemek voltak. Sólyomszem nagyon megriatt mi történt a családjával?? Elfutott otthonához, de sajnos anyját már nem élve találta. Később megtalálta apját is, ő benne már alig tartotta valami az életet. -Apa! -Kisfiam, ne mo...ndj semmit! –nehezen beszélt- Pokolfarkas tette ez ve...lünk. Most één meg...halok, de ha bosszút állsz azon a dö..gön mindenki nyugalomban jut a farkasok mennyországába. Tedd meg ezt értünk. Hivatalosan te vagy a falka ve...- ennél a szónál megakadt a szava. Többet nem is szólalt meg. Holdfény se volt boldog. Az ő családját se találta túl jó állapotban. Mielőtt elindultak, anyja azt mondta:”Sólyomszemmel kell élned, ő a neked való ezt én tudom.” „De anya...” „Csitt, én tudom, hisz az anyád vagyok!”. Valójában szerette is, de nem tudta neki sose bevallani. Majd hirtelen Sólyomszem mellette termett. -Látom a te családod se élte túl. -Sajnos nem. -Szedjük össze a túlélőket. Nyomra is akadtam, hogy merre mentek. De sietnünk kell. Ahogy elnézem esni fog a hó, és eltünteti a lábnyomokat. Majd üvöltött egyet. Ez volt a farkasok gyülekező jele. Nem sok farkas jött elő, csak nagyjából tíz. Majd Sólyomszem így szólt. -Mostantól én vagyok a falka vezére. Az első feladatom, mint vezért, hogy megtegyek valamit a valkáért. Tehát nem is terelem a szót, szerintem egy szóból mindenki tudni fogja mire gondolok: bosszú. Értették bizony a farkasok. -Viszont ennyien nem vagyunk elegen. Egy egész állatsereg kell ide. Összegyűjtük az összes állatot az erdőben, most félrekell tennünk az ellentéteinket velük. Az emberek túl erősek. De talán ha az egész erdő állatai felkerekednek, legyőzhetjük őket! Velem vagytok! Egyetértő vonyítások hallattszottak. A terv már kész volt. -Most mindenki menjen pihenni! Fáradtan nem lehet vadászni menni! Maradt túlélő kölyök? -Igen! Ezt a kis gyermeket a családod titkos relytekében találtuk! -Akkor majd én gondját viselem! Mi a neved? -Angyal. -Rendben, én Sólyomszem vagyok. A testvéred. Ez most egy hosszú történet, de a lényeg az, hogy neked most biztonságra van szükséged. Gyere elviszlek egy barátomhoz. -Szia Sólyomszem. –szólt Holdfény. És ki ez a kis kölyök. -Ő a testvérem Angyal. Kéne neki egy biztonságos hely, nekem most sok a dolgom nem tudok rá vigyázni. Vigyázol rá? -Persze. -Köszönöm. –mondta és eltünt az erdő sűrűjében. _______________________________________________________________________________________________________ 6.fejezet Sólyomszem rohant gyorsan a medvékhez, mert muszáj volt egyességet kötni velük. Hamar oda is ért. Persze a medvék nem fogadták kitörő örömmel, már készültek is arra, hogy elkapják, de ekkor megszólalt valaki a hátuk mögött: -Te meg mi járatban erre felé? -Fontos ügyben. Össze kell fognunk! -Miért kéne nekünk összefogni, hiszen már régóta ellenségek vagyunk! Elfelejtetted? -Nem, de lekell vernünk az embereket! Ti rátok már nem próbált meg ember vadászni? -Dehogyis nem! -Összekell fognunk! Különben egyesével lőnek le minket! -Hm. Rendben! De ez szogórúan csak addig tart amíg az emberek ellen harcolunk! -Megeggyeztünk! Mancsot ráztak aztán összegyűjtötték az egész népet. -Figyelem, medvék és farkas társaim! Mától össze kell fognunk! Most arra gondoltok, hogy „minek?” A válasz egyszerű! Az ember, annyi éve már, hogy vadásznak ránk, annyi éve már, hogy nem hagynak nyugton! Most viszont elég volt! Együttes erővel legyőzzük őket! Elöszőr is, a kicsiket biztos helyre kell vinni! És kell pár ember aki vigyáz rájuk! A többiek velem fognak jönni az ember vadászatra! Mindenki megörült, hogy végre szenbeszállhatnak az emberekkel. -A terv a következő! Mivel a várost kétoldalról hegyek veszik körül, a másik két oldalról kell támadnunk! A medvék az egyikről a másikról a farkasok! Elöszőr is a vadászokat kell legyűrni, a többi haszontalan meg eszeveszettül fog menekülni! Én addig leverem az állatok szégyenét, a kis árulót!!! Mindenki üvöltött. A terv már kész volt. Elmentek pihenni, hogy energiával tele indulhassanak a vadászatra. ________________________________________________________________________________________________________ 7. fejezet Leszállt az éj. Minden csöndes és nyugalmas volt, minden álomba merült. Ekkor még az is aludt aki nem akart. Az erdő sem volt sokkal hangosabb, hiszen ott se lehetet ilyenkor hangoskodni. De azért egy kis alapzaj volt, ugyanis a farkasok és a medvék megis indultak már, hogy bosszút álljanak az embereken. Ekkor már minden meg volt tervezve. Még egy kisebb beszédre álltak meg az állatok: Sólyomszem felugrott egy sziklára, és elkezdte mondani a mondandóját: -Állatok! Ma farkas és medve történelmet írunk! A terv már kész, mostmár csak végre kell hajtani! Ne feledjétek, ezt az állatokért csinálljuk! Vagymi veszünk oda, vagy ők! De mindenképpen dicsőséges farkasként vagy medveként! Erre nem is válaszoltak, de azért lehetett látni rajtuk, hogy vidámak, bátrak és elszántak. Ma abban a faluban életek fognak kimúlni. Mégegy számlálás volt, hogy midnenki megvan-e. Mindenki itt volt, kivéve Holdfény. Sólyomszem megrémült egy kicsit, hogy hol lehet, de nem fujhatta le ezért a támadást. Kénytelenek voltak elindulni nélküle. A falu előtt felsorakoztak, ám Pokolfarkas azonnal észrevette őket és riasztotta a vadászokat. Hallották, hogy valami közeledik hozzájuk. Sólyomszem azonnal tudta: -Vigyázzatok! Vadászok! A medvék máris rohantak előre és a vadászok felé vették az irányt. Sok medvét lelőttek, ám akik életben maradtak, leverték a vadászok többségét. Mögöttük jöttek a farkasok. A vadászok egyre többen lettek, az állatok meg egyre kevesebben. Már majdnem lelőtték Sólyomszemet is, mikor Holdfény hirtelen megjelent is megharapta a vadászt, aki így elvétette a lövést. -Holdfény! -Jókor jöttem? Egyébként hoztam barátokat is! Gyertek csak! És egy egész farkas hadsereg állt fel szinte. Akik mind a vadászokra ugrottak. Ekkor a vadászok jöhettek volna százan is, akkor se lett volna semmi esélyük. Míg ők harcoltak, Sólyomszem és Holdfény, megkeresték Pokolfarkast. -Merre készülsz te kis áruló! -Oh, én? Én semerre, viszont ti el innen. Előugrott mögüle két farkas. -Lássátok be semmi esélyetek ellenem. -Valóban? – hallattszott mögüle egy hang. -Te?? -Én. – és ráugrott Pokolfarkasra, de sajnos lelökte magáról. -Még a legendás Stein se fog tudni legyőzni! -Stein??- Holdfény és Sólyomszem egyszerre kérdezték. – Az a Stein, aki 5 embert is leterített és legendás farkas lett? -Igen én vagyok. De most nem ez a lényeg. Pokolfarkast már régóta ismerem. Egykor még jó barátok voltunk, de egyszer megbolondult a hatalomért, és elárul ezért mindenkit. -Akkor terv. – Mondja Holdfény- Én leverem ezt a két senkiházit, senki falvából, ti pedig elkapjátok Pokolfarkast. -De... -Nyomás!! Ekkora Pokolfarkas már az erdőbe menekült, de Sólyomszem és Stein üldözte. Holdfény ő addig szembe nézett két farkassal, a többiek pedig a vadászokat aprították. A három farkas bízott egymásba és még esély is volt, hogy nyerjenek. De még nem ittak előre a medve bőrére. ______________________________________________________________________________________________________ 8.fejezet Pokolfarkas menekült, ahogy tudott, viszont mögötte jöttek a farkasaink. Pokolfarkas talált egy farönköt, és lelökte a domboldalon. Ezt csinálta amíg csak talál párat. Az utolsó Steint elkapta. Utolsó szavai: - Kapd el Sólyomszem! - és legördült a dombról. - Stein! Sólyomszem aggódott, de nem tehetett semmit. Tele volt dühvel, hogy még a barátját is bántják. Végül utolérte és ráugrott. Tépte, harapta ahogy tudta, csakhogy puskadördülés hallatszott. Nagy szúrást érzett az oldalában Sólyomszem. Nem tudott mozdulni. Elfeküdt és becsukta szemeit. Semmi se volt hallható. ______________________________________________________________________________________________________ 9.fejezet Az erdő csendes volt. Semmi sem hallatszott. Meglehetősen hideg volt. Csak a szél fújta a bokrokat, és csak kisebb zörgések voltak hallhatók. Mintha teljesen átélné a szomorúságot, mint Holdfény és Stein. A harcnak vége volt, és minden farkas örült a győzelemnek. Kivéve két farkas, akik távol voltak az emberek falujától. Megtalálta Holdfény és Stein Sólyomszemet, nem túl fényes állapotban. Eszméletlenül feküdt. Holdfény szemeit hirtelen könnyek borították el, és mint az esőcseppek, Sólyomszem bundájára estek. A holdnak fénye megvilágította őket. Még sokáig ott voltak. Már éppen indulni akartak, mikor hangokat hallott Stein. Felkiált: -Sólyomszem! - Igen, tudom. Vége van neki. - mondta szomorúan Holdfény. - Nem! Ő él! - Nem tudsz ezzel átverni! - Fordulj meg, ha nem hiszel nekem! Odafordult és látta, ahogy sérülten bár, de élve áll barátja. - Sólyomszem! - futott oda Holdfény. - Ennyire hiányoztam? - Őő... vagyis, örülök, hogy itt vagy! - Elkaptad Pokolfarkast? - Igen, de csak arra emlékszem, hogy valami szúrást éreztem az oldalamban. - Tényleg nagy a seb. Menjünk haza. Felkapták barátjukat, és hazamentek. Otthonukban elláttál a sebét. A csata után egy hétig minden csendes és békés volt. ______________________________________________________________________________________________________ 10.fejezet Akkora volt a csend, mint még sose. Már mindenki tavasz első napjára ébredett. A hó már olvadozott, néhány helyen már füvet is lehetett látni. Az első virágok is megjelentek ott, ahol már régóta nem volt hó. A madárcsicsergések újra hallhatóak voltak – e hosszú tél után, és minden élőlény tele energiával ébredt álmából. Bár sok állat, még mindig elég fáradt volt. Mint például a farkasok. Mindenki nehezen ébredt, mivel még mindig olyan volt nekik, mintha most jöttek volna egy negyvennyolc órás munkanap után. A kicsik mint mindig, tele voltak aktivitással, és még Sólyomszem sem volt a pihenők között. Egy szép átlagos napnak indult. A gyerekek vígan játszottak egy bottal, az anyjuk figyeltek rájuk, az apukák meg vadászni mentek. Nem is lehetett volna átlagosabb ez a nap. Leszámítva mikor dél körül, a farkasok területére betért, egy félholtra vert farkas. Kicsit megriadtak ki ez, de mivel Sólyomszem is vadászni volt, Holdfény ment oda hozzá. Amint odaért hozzá, már rögtön tudta, hogy Pokolfarkas egyik „szolgájáról” van szó. -Mit akarsz itt? – Szólalt meg komolyan Holdfény. - Virágot szedek. – Mondta gúnyolódva a félholtra vert farkas. – Erre jöttem, mert eltévedtem. Semmi élelmet nem találtam. - Gondolom nem véletlenül jöttél erre. Valami ok biztos van, és szerintem jobb is ha mondod, mert komoly véget vetek az életednek. -Miután a harcnak vége volt, én eléggé sérült voltam. Pokolfarkassal találkoztam, és már elegem volt, hogy álandóan csak teszem azt amit ő mondott. Így kitálaltam neki. Ő nekem esett , és azt mondta, mégegy ilyen és végem van. Nekem meg elegem lett, és marakodtam vele. Ő győzött, és végül elküldt, mert semmi hasznát nem veszi nekem. Most pedig itt vagyok. -Jólvan. Hiszek neked. Meghagyom az életed. - Köszönöm! Ha kell csatlakozom hozzátok! Bármit megteszek, csak hadd álljak közétek! Muszáj visszafizetnem azt Pokolfarkasnak, amit ő tett velem! -Rendben, de egyenlőre nem igazán bízok meg benned. Amíg nem történik semmi gyanús addig maradhatsz. Csak egy dolog és repülsz. A jobbik esetben. Ez a párbeszéd zajlott le köztük, majd miután ellátták, a nap további része megint csak átlagos volt. Miután a vadászatból visszatértek Holdfény minden elmondott Sólyomszemnek. Nehezen, de ő is beleegyezett. Ráállított egy farkast, hogy figyelje midnen mozdulatát, persze tisztes távolságból. Leszállt az éj. Minden újra nyugis lett. A farkasok kivételesen most nem voltak ébren éjszaka. A kicsiket lefektették, majd mindenki aludta álmát.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Történet

(Kamiru, 2011.01.12 18:04)

Hawkman nagyon tetszik a történeted!Sajnos nekem annyira nem megy,de próbálkozom...

Re: Történet

(Hawkman (GM), 2011.01.12 18:07)

Szerintem nagyon jó!